A magnézium-metaszilikát kristályformái közötti átalakulással kapcsolatban kiterjedt kutatásokat végeztek. Jelenleg azonban még nem lehet úgy tekinteni, hogy teljesen egységes és határozott felfogás állna rendelkezésre ebben a kérdésben. A J.F. Sarver és társai által 1962-ben kapott eredmények azonban felhasználhatók az MgSiO3 1400 ℃ alatti hőmérsékleten alapvető információk a kristályátalakulás törvényeiről. Saville et al. az MgSiO3 A T-P fázisdiagram azt mutatja, hogy a talkumkerámia égetése során kialakuló fő kristályos fázis az eredeti enstatit, amely 1042 ℃-ra hűlt le (a kioltási módszerrel mérve). A magas hőmérsékletű röntgendiffrakciós módszerrel kapott eredmény 1035 ℃, és 865 ℃ között tendencia van az enstatittá való átalakulásra, 865 ℃ alatt pedig tendencia van a metastabil kristályos klinopiroxénné való átalakulásra. 865 ℃ alatt a metastabil kristályos klinopiroxén hosszú ideig létezhet, és nem alakul át termodinamikailag stabil klinopiroxénné. A talkumkerámiák öregedését vagy porlását a magas hőmérsékletű kristályos fázisú primer ensztatit átalakulása okozza ensztatit vagy klinopiroxénné a hűtés, az elhelyezés és a használat során.
A rácsparaméterekből számított elméleti sűrűség alapján látható, hogy a primer ensztatit szobahőmérsékleten klinopiroxénné történő átalakulása körülbelül 2,8% térfogatváltozással jár, és a primer ensztatit ensztatittá történő átalakulásakor a térfogatváltozás még ennél is nagyobb. Ha a rácsparaméterek alapján elemezzük, mivel a térfogatváltozás a kristály c-tengelyű rövidülésének és b-tengelyű megnyúlásának összesített eredménye, a szemcsehosszváltozás hatása az átalakulási folyamat során elkerülhetetlenül jelentősebb, mint amit a térfogatváltozás értéke tükröz. Az átalakulási folyamatot kísérő nagy alakváltozás elkerülhetetlenül nagy feszültséget generál, és ennek a fázisváltozási feszültségnek a hatása a közvetlenebb oka a talkumporcelán öregedésének vagy porlódásának. Az eredeti enstatit a talkumporcelán fő kristályos fázisa, és a talkumkerámia kiváló teljesítménye közvetlenül kapcsolódik az eredeti enstatithoz. Ily módon a talkumporcelán öregedési vagy porlódási problémájának megoldása az eredeti enstatit stabilizálásának problémájává válik, hogy hűtés, elhelyezés és használat során ne alakuljon át enstatittá vagy klinopiroxénné.